A Nova-Papír története 1923-tól napjainkig
| 100 év innováció, 100 év érték
A KEZDETEK
Az Újpesti Papírgyár megalakulása..
A Nova-Papír Zrt. elődje Köbányán egy kisebb és egy nagyobb lemezgéppel 1923-ban kezdte meg működését. A kislétszámú üzem 2×12 órás műszakban gyártott kézilemezt, míg 1927-ben egy árverésen meg nem vette a későbbi Újpesti Papírgyár néven működő vállalat telephelyét. A kőbányai üzem az „új” gyárba költözést követően részvénytársaságként folytatta működését, immár tágabb keretek között.
Az új tulajdonosok határozottan láttak neki a fejlesztésnek: rövidesen már 6 kisebb és 2 nagyobb lemezgép dolgozott, majd beszerzésre került egy Schilde-, egy Haas, és egy légszárító is. 1944-ig 162 fős létszám mellett havonta 150-300 tonna lemez került előállításra.
Átalakulások a háború után..
A gyár a háború után szinte teljesen szakember nékül maradt, az 1945-ös árvíz során pedig a legtöbb épület és berendez megrongálódott. Emiatt többször felmerült a gyár áttelepítésének és felszámolásának gondolata. Azonban az államosítás sok ésszerű és hasznos változást hozott. A lemezgépeket és simítókat homogén gépcsoportokba szerelték át, s két hidraulikus prést állítottak fel. Kihasználásukat préskocsik beállításával fokozták. A munkafeltételek könnyítésére a Schilde szárító sínhálózatát lesüllyesztették, új felvonót, transzformátorházat és csővázas hulladékpapírtárolót építettek. Külön épületet kapott a szűrőlemez gyártás is. A kazánházban és lemezgépteremben darukat szereltek fel.
Az iparvágány építése, két görgőjárat felállítása, a karbantartó műhely bővítése, mind-mind egy állomása volt a munkafeltételek és a szervezettség javításának. A szociális ellátottság is lényegesen megváltozott. A vállalat dolgozói 200 férőhelyes kulturtermet, fürdőt és öltözőt kaptak, biztosították a rendszeres védő- és munkaruhaellátást, a dolgozók üzemi étkezését. A kulturterem megépítésével lehetőség nyílt klubdélutánok és műkedvelő előadások megtartására. Sportoláshoz a szakszervezet a vállalatvezetőséggel együtt biztosította a felszerelést. A gyár labdarugói, asztaliteniszezői és sakkozói területi bajnokságban vettek részt. A szervezettség a munka és szociális körülmények változásának hatására a termelés is csaknem megkéttszereződött. 1954. október 1-én az üzem beolvadt a Kartonlemezgyárba és több mint két évig annak 1. telepeként működött.
1957-78 közötti fejlesztések
Az 1956-os forradalmat követően megkezdődött a gyár életének harmadik időszaka, végbement az elavult géppark cseréje, és feljavítása, valamint újjáépítésre került az üzem. Többekközött új, korszerű fúvókás szárító üzembehelyezésére is sor került, valamint lépéseket tettek a nagy rostveszteség csökkentésére és a vízgazdálkodás megjavítása érdekében. Kiépült a gyár saját csatornahálózata is. A gyárudvart lebetonozták, s a korszerű berendezések üzemeltetéséhez szükséges többletenergiát egy hűtőrácsos olajtüzelésű kazán és egy 80 tonna befogadóképességű olajtároló létesítésével biztosították.
A hetvenes évek elejére megvalósult az elektromos targoncákra és szállítószalagokra épülő gépesített anyagmozgatás. A beruházásokkal egyidőben egymást követték a dolgozók munkáját megkönnyítő kisgépesítések is. Megvalósult a fuvókás szárító elszedő és továbbító szalag, a gépeknél elhelyezett emelőasztalok, a vizszintes síku adagolás, mely az addigi fárasztó állómunkát egy görgős, forgó munkaszék segítségével kényelmesebb és kevésbé fárasztó ülőmunkává tette. Kiegészítő szalag készült a pulperok szállítószalagjához, mely kétirányú csúszdán, terelőkar segítsével juttatja a bálát a kívánt gépbe. Az anyagelőkészítőben 2 hidropulpert, 2 hidrofeinert és egy 5 nm-es hollandit szereltek fel. Három új kézilemezgép is került az elavultak helyére, kettőt pedig teljesen felújítottak. Kiselejtezték Haas-szárítót, s korszerű, fúvókás szárítót helyeztek a helyére. A munkát megkönnyítő kezdeményezések és beruházások mellett igen nagy szerep jutott a munkaerő stabilizálásában a saját erőből épített korszerűbb, otthonosabb leányszállónak.
A múlt nagy beruházásai közül két nagy program emelkedik ki: a lemezgépautomata beruházása, és az új azbesztgép megvalósítása. A 65 millió forintból megvalósuló lemezgép teljesítménye – évi 5400 tonna – egymaga nagyobb volt az egész gyár addigi termelésének. A beruházások megvalósításával megszűnt a nehéz fizikai munkát jelentő ívszedés, továbbá az elektronikusan vezérelt lemezfejtés megszüntettemindazokat a veszélyforrásokat, amelyek a hagyományos kézi ívszedésnél fennálltak. A gyártási folyamat áthelyeződött a szárítás közvetlen közelébe, ezzel megszüntetve a nedves lemezrakatok kézi szállítását. A gyártás pedig egészségesebb klímájú terembe került áthelyezésre.
A korszerűsítés hatására növekvő mennyiségi és minőségi igények hazai kielégítése nem csak Újpest számára volt nyereséges vállalkozás, de népgazdaságunknak is nagy mennyiségű valutamegtakarítást jelentett.